Balatonfüred, a magyar tenger ékköve ma már nemcsak a kulturális programjairól, az Anna-bálról és a Kékszalagról híres, hanem az információs társadalom novemberi legjelentősebb eseményéről is, melyet idén hatodik alkalommal rendeztek meg.
A konferencián kiemelt szerepet kapott többek között az oktatás digitális forradalma, az eHealth és az e-Közigazgatás legújabb fejlesztései. Örömmel fedeztem fel, hogy idén a magyar startupokról külön programsorozatot terveztek, a Design Terminál buborékra emlékeztető sátrában. Ezen túl az infokommunikációs iparágfejlesztésről, a vállalkozásfejlesztésről, a szak- és felnőttképzésről, az ágazatok infokommunikációs stratégiájáról, térinformatikáról, big datáról, felhőrendszerekről, open datáról és természetesen az oktatás jövőjéről és a könyvtárakról is hallhattunk előadásokat.
Az oktatással kapcsolatban több kerekasztal beszélgetést szerveztek. Hatalmas érdeklődéssel zajlottak, mindegyiken zsúfolásig telt terem várta az előadókat. A “Felsőoktatás jövője a jelenben” az egyik legfontosabb kérdéseket, problémákat taglalta. Rab Árpád az Óbudai Egyetemen lévő Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont vezetője, elmondta, hogy a digitális kultúra “brutálisan hatékony”: a tudásszerzés útja megváltozott, ma már szinte minden elérhető a neten: az információ tudássá konvertálása a kérdés. A közösség szerepe elsődlegessé vált: az infogenerációs együttműködést kell megvalósítani. A diák akkor tanul, ha érdekli a téma, ha felkeltették az érdeklődését. Növelni kell az önkéntesség mértékét, az interakció mértékét, növelni kell a személyre szabottságot. Ezek azok a területek, amelyekben a gamification is segíthet. A jó tanuláshoz nagyon fontos a jó tanár! Ha az intézmény jól csinálja, akkor a diák nem hagyja el az intézményt. Érdemes több területet összekapcsolni, elmondani a hallgatónak, hogy mire jó a tudása és mire használhatja még. Olyan iparágakban, ahol sok a kreativitás és lehetőség, a bölcsészek nélkülözhetetlenek, csak nem úgy hívják/definiálják őket. Például egy fejlesztő csapatban van olyan projektmenedzser, akinek nincs is más feladata, mint az emberek moráljára figyelni, keresni azokat a blokkereket, amik kommunikációban vannak, nézni, ki mikor dolgozik elégedetten és “infógazdagon”. Vagy akár az üzleti elemző, akinek a fő feladata az ügyféllel való beszélgetés, a fejlesztendő dolgok víziójának a leírása saját szavaival, és később, rendszerépítővel beszélgetve majd az találja ki, hogy ez az informatika nyelvén mit jelent. Az igények nagyok, olyan emberek, akik képesek más emberekkel kommunikálni, megfogalmazni és leírni, nagyon hasznosak ebben a világban is. Meg kell találni, hogyan lehet kilépni az egyik “dobozból” és egy másikban kamatoztatni a tudásunkat, azaz áttranszformálni egyik dobozból, tudásterületről a másikba. Ha választ ad az egyetem, hogy hogyan éljen a tudásával a hallgató, ha tudást ad, akkor megmarad. Ugyanez igaz a könyvtárakra is. A beszélgetésen elhangzott az felvetés is, hogy 15 év múlva a felsőoktatás, mint fogalom nem létezik majd a folyamatos, kényszerű tanulás miatt.
Az előadásokról részletesen itt olvashatunk. Mind szakmai, mind kulturális szempontból kiemelkedő rendezvény az Infotér. Több koncert közül választhattunk este, és másnap a kétnapos rendezvény méltó lezárásaként “tengerre” szálltunk. A Balatoni hajókázást nekünk találták ki, kb. ezer képet készítettem a Tihanyi félszigetről és az apátság épületéről, miközben megkóstoltam a helyi különlegességet a halványlila illatos levendulaszörpöt. 2016 novemberében újra találkozunk!
TUTEVA 